bookline.hu | 2009. jún. 15.

– Névjegykártyádon a neved alatt ez áll: szex-oktató. Meglehetősen szokatlan foglalom ez hazánkban, a legtöbben nyilván nem is igen tudják elképzelni, hogy mit takarhat. Mit csinál egy szex-oktató? Elméleti vagy gyakorlati képzéseket tart? Mit tanulhat az ember egy szex-oktatáson? Nagyon sokféle „szakma” szólal meg a szexualitás kapcsán: szexuál-terapeutát, orgazmus-trénert, szexológust, nőgyógyászt, pszichológust egyaránt találunk az emberi szexualitással foglalkozók között. Ezek szinte mindegyike valamiféle „probléma” felől közelít a szexhez: valami nem működik, nem úgy működik, nem jól működik. Mivel a „problémák”-at „meg kell oldani”, ezért azok a dolgok, amiket és ahogy megfogalmaznak, leginkább előírásokat tartalmaznak: mit tegyél, mit ne tegyél, mit kell másképpen csinálnod. A szex-oktató, vagy ott, ahonnan ezt a tudást hoztam, sex-educator célja nem az, hogy problémákat oldjon meg. Én ehelyett egy előítéletektől, tabuktól, elfojtásoktól mentes teret, egy szabad nyelvet kínálok, ahol úgy lehet a szexualitásunkról beszélgetni, ahogyan például az asztali örömökről tudunk és szoktunk beszélgetni. Amit én tudok, az egy szemlélet, ami azt mondja mindenkinek, hogy a szexualitásban csak a legritkább esetben van „jó” és „rossz”. Ehelyett vágyaink vannak, preferenciáink, harmónia vagy diszharmónia amit a párunkkal vagy önmagunkkal megélünk. És vagy van egy nyelvünk, amin ezeket a vágyakat, ezt a harmóniát meg tudjuk fogalmazni, el tudjuk magunknak és a másiknak mondani, vagy nincs, de ha nincs, akkor azt meg lehet tanulni.

Éppen ezért az „elmélet” és a „gyakorlat” sem válik szét ilyen élesen. Az, hogy tudok-e eleget a gyönyör adásáról és fogadásáról, egyszerre feltételezi, hogy ismerem az anatómiát, és azt, hogy meg tudom a partneremmel beszélni, hogy nekem vagy neki mi esik jól és mi kevésbé. San Francisco-ban, ahol ezt tanultam, voltak beszélgetős, és voltak un. „hands-on” azaz gyakorlati alkalmak is. Ez utóbbiak közt egyaránt volt vibrátor-próba lányoknak és a férfi erotikus zónáira fókuszáló kézimunka-műhely hetero- és homoszexuális pároknak. Én egyelőre beszélgetős foglalkozásokat tartok felnőtteknek, ősztől egy alternatív középiskolában tizenéves fiatalokat tanítok és szintén ősztől tartok egyéni konzultációkat, amit leginkább a coaching-hoz tudnék hasonlítani. A szexuális anatómiától, a hormonoktól a párkapcsolati kérdésekig nagyon sok témát tárgyalunk és egyaránt érintünk kulturális, társadalmi, pszichológiai –biológiai-egészségi szempontokat.
– Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szexszel, szex-oktatással kívánsz foglalkozni? Miért ez a terület érdekelt a legjobban?

Szerencsés vagyok, mert úgy érzem, hogy megtaláltuk egymást ezzel a témával. Számtalan személyes történet áll a hátterében annak a kíváncsiságnak, ami egyetlen kérdésben foglalható össze: Miért nem beszél senki itthon „természetesen” a szexualitásról? Látunk tiszavirág életű pornósztárokat szerepmodellként, hétről hétre elolvashatjuk a Cosmo lányoknak kiadott szexuális utasításokat, hallhatjuk politikusok, egyházfik, erkölcscsőszök véleményét a testiségről, látjuk a represszív szexuális kultúrára adott radikális válaszreakciókat, látjuk a nőiséget maximálisan kihasználó reklámipar képeit, olvashatjuk az orvosilag helyes álláspontot, de ebben a kakofóniában nagyon kevés hang van, amelyik értéksemleges akarna maradni, amelyik hajlandó lenne azt mondani, hogy a szexuális sokszínűség minden íze, minden árnyalata helyénvaló lehet, ha a partnerünkkel, vagy egyedül, de jól érezzük magunkat benne. Azt hiszem, hogy nagyon sokat tud tenni egy élhető valóságért az, ha a benne élő emberek harmóniában vannak a testükkel, a szexualitásukkal.
– Tapasztalataid szerint milyen az általános szexuális kultúra Magyarországon? Mennyi figyelmet és energiát szentelnek az emberek annak, hogy kielégítő és örömteli nemi életet éljenek?

Nem tudom milyen az általános szexuális kultúra Magyarországon, de abban biztos vagyok, hogy nagyon sokféle új és markáns hatás éri. Az internet nem csak a képeket, nem csak az anonim beszélgetések lehetőségét, de a szokatlanabb dolgokra vágyók egymásra találását is megkönnyíti. A mainstream média napi szinten közvetít sokféle szexuális szerepet. A horizont még a korábban zárt, konzervatív közösségekben élők számára is kitágult. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy ez a sokféle inger végül milyen irányba mozdítja el a szexuális kultúrát. Sajnos kevés nyomát látom annak, hogy egy nyitott, a szexuális sokféleséget toleráló és vállaló, a szexualitást nem a társadalmi kontroll eszközeként, hanem az egyéni és társas gyönyör forrásaként kezelő világ alakulna előttünk.

– Mennyire mernek a magyarok szabadon és felszabadultan beszélni a szexről? Lux Elvira szerint a legtöbben már a nemi szervek megnevezésénél zavarba esnek, illetve gátlásokba ütköznek.

Valóban, én is tapasztaltam, hogy sokan meghökkennek, ha azt hallják, hogy egy beszélgetés során én, nőként a fasz szót használom. De van egy nagyon fontos dolog: nem a szó ismeretlen. Nagyon jól körülhatárolt, zárt, bizalmas környezetben mindannyian beszélünk a szexről. A kérdés az, hogy az azonos nemű baráttal/barátnővel folytatott bizalmas beszélgetésen, kérkedésen/élménybeszámolón túl tudunk-e beszélni a szexről a partnerünkkel, illetve fél-nyilvános szituációkban akár ismeretlenekkel. Az a tapasztalatom, hogy a workshopok résztvevői, amint meggyőződnek arról, hogy egy olyan térbe léptek, ahol a szexualitás és a szégyen nem kapcsolódik össze, azaz senki nem fog senki mást megszégyeníteni semmiért, ez meglepően könnyen és gyorsan megy. A gátlásokon hamar felülemelkedik a kíváncsiság és az afelett érzett öröm, hogy lehet így, tabuk, elfojtások, elhallgatások nélkül is beszélgetni a szexről.

– Véleményed szerint korunk szépségkultusza milyen hatással van a szexuális életre? Egyáltalán megjelennek a hétköznapokban a média által sugallt elvárások, hogy csak a fiatal, edzett testű, jó alakú nő és férfi a vonzó, csak neki van esélye, hogy ízlésének megfelelő partnert találjon és önfeledten élvezze a szexet? Összességében mekkora szerepe van az önbizalomnak, a magabiztosságnak abban, hogy valakit mennyire találnak vonzónak a potenciális partnerek?

Azt látom, hogy egyre kevésbé eladhatók a digitálisan retusált testek, az eltüntetett ráncok, a tökéletesre szabott csípővonal, a digitálisan hibátlanná javítgatott bőr. Egyre több, a szépségiparban érdekelt cég fedezi fel magának a retusálatlan, természetes arcokat, testeket, és ez pedig egyet jelenthet: már nem tudták eladni azt a képi hazugságot, amit eddig. Ettől még nem lesz persze hirtelen mindenki magabiztos, de talán elkezd azon gondolkodni, hogy ha nem a média által sugallt kép, akkor mi lesz az az ideál, amihez közelíteni szeretne. Sokaktól hallom, hogy a médiában ábrázolt szépségeszmény megzavarja az önképet, és bizonytalanságot hoz egészen intim helyzetekbe. A jó szexhez nagyon fontosnak tartom a testi-lelki lemeztelenedés képességét, ehhez azonban az kell, hogy a partnerek merjenek megállni meztelenül egymás előtt akár nappali fényben is. Nehéz úgy felszabadultan szerelmeskedni, hogyha közben a pocakunk vagy a striáink miatt feszengünk.

– Van-e olyan, nagyon jellegzetes szexuális probléma vagy félelem, amiről gyakran hallasz a foglalkozásaidon?

Mint azt mondtam korábban, és nem szeretem a probléma szót. Lehet, hogy legtöbben úgy élik meg, mintha problémáik lennének, de én azt látom, hogy a problémák helyett inkább megválaszolatlan kérdéseik vannak. Amint alkalom nyílik arra, hogy megnyíljanak, egy csomó olyam kérdést tesznek fel, amire nem tudják a választ, vagy éppen túl sok, egymásnak ellentmondó választ kaptak más forrásokból. A foglalkozásokon lehetőség nyílik ezeknek a kérdéseknek a végigbeszélésére, és nagyon gyakran lehet látni, ahogy a résztvevőknek „leesik” valami, maguk jönnek rá a saját életükben problémának látott dolog megoldására. A „Hálót adj Uram, ne halat!” elve itt is működik: az a cél, hogy a beszélgetések segítségével ki-ki maga tudjon változtatni/javítani a szexuális életén, párkapcsolatán, önképén.
– Mi a véleményed a pornóról? Az utóbbi időben állítólag csökken a műfaj iránt az érdeklődés, de a fiatalabb korosztály nagy része még mindig ezekből a filmekből alkot képet a szexről, ami nem biztos, hogy a legszerencsésebb megoldás.

Szerintem önmagában a pornóval nincsen semmi gond. Valóban, nagyon fontos forrása lehet a szexuális ismeretszerzésnek. Éppen ezért a legnagyobb bajt szerintem azt okozhatja, ha valaki néz ugyan pornót, de nem néz eleget. Ez egy kicsit furcsának tűnhet az első pillanatban, de a pornó is csak olyan, mint bármilyen más médiumon fogyasztott tetszőleges tartalom: el kell telnie valamennyi időnek, fel kell halmozódnia valamennyi tapasztalatnak ahhoz, hogy megtanuljuk nem kézpénznek venni az olvasottakat, hallottakat, látottakat. Ahogy egy idő után megtanulunk nem elhinni mindent a TV-nek, ahogy megtanuljuk helyén kezelni az internetről származó információkat, ahogy kialakul bennünk egy egészséges távolságtartás a színes magazinok által sugallt „valósággal” szemben, úgy meg kell tanuljuk a pornó szabályait is. Ha eleget nézzük, akkor egy idő után kiderül, hogy mi a tódítás, mi a szédítés, hol maszatol, hazudik vagy éppen mond igazat a szexualitásról a pornófilm. Ezért azt mondanám, hogy inkább ne nézzük egyáltalán, vagy ha nézzük, nézzük rendesen, hogy meg tudjuk tanulni a pornó igenis létező nyelvét, és helyén tudjuk kezelni a szénakazalban hangosan nyögdécselő hősnő viszonyát a rendező utasításaihoz, a fenekét szurkáló szalmához, a főhős méteres farkához és rezzenéstelen arckifejezéséhez… 🙂
– A Mesterkurzus legújabb kötetében a szeretőkről írsz. Véleményed szerint a szex mekkora szerepet játszik abban, ha egy párkapcsolatban megjelenik egy külső szereplő?

A szex az egyik lehetséges ok a szeretők megjelenése mögött, de korántsem az egyetlen. Éppen ezért kár is kiemelni a szexet a párkapcsolat egészéből. Ha valaki egy több éves kapcsolatban élve a szexre hivatkozva keres magának szeretőt, az még ha nem is nem vallja be, de az egész kapcsolattal elégedetlen. Én arról írok a kötet fejezetében, hogy a szerető lehet  konszenzuális része a párkapcsolatnak, és akkor nem valami titkolni, szégyellni való dolog két ember kapcsolatában, hanem maga a kapcsolat, annak egy része. Ezzel szemben ha a szerető menekülés, akkor a legokosabb azzal szembenézni, ami elől menekülünk. Nem tudom hányan vannak, akik mielőtt a szerető karjaiba menekülnének, megpróbálják a párjukkal közösen végigbeszélni a párkapcsolat nehézségeit, illetve hányan vannak olyanok, akik ha valóban megoldhatatlan különbségek támadtak a párkapcsolatban, akkor nem fél szívvel lépnek ki belőle, de van erejük, kiállásuk teljesen véget vetni a kapcsolatnak, de azt tudom, hogy az én értékrendemben az önmagunk és a párunk elől való menekülésképpen tartott szerető rosszabb megoldás, mint bármelyik fent említett alternatíva.
– Vajon, megelőzhető a szerető felbukkanása, ha egy pár tagjai őszinték egymással, és tudatosan tesznek azért, hogy ne laposodjon el a szexuális életük?

Igen. De még egyszer: nem a szerető felbukkanását kell megelőzni, mert egy jó szerető még jól is jöhet egy párkapcsolatban. A szeretőbe menekülést kell, és véleményem szerint lehet is megelőzni.