Harmincas, első gyerekes anyuka vagyok. Most lesz négy hónapja, hogy próbálgatjuk a családi életet, de nem mondhatnám, hogy könnyedén megy. A kapcsolatunk teljesen átalakult, nekem gondjaim vannak a testemmel és állandóan hullafáradt vagyok. A férjem türelmes, de nem látja, hogy vissza tud-e állni az a szenvedélyes szex, ami a szülés előtt volt közöttünk. Ha őszinte vagyok, a szex az utolsó, ami mostanában eszembe jut, de közben féltem a kapcsolatunkat és szeretném, ha minden a régi lenne. Bori

Kedves Bori! Semmi sem lesz a régi, és ez nagyon jól van így! A jó hír az, hogy a fáradtság helyén azért ott van egy sor új boldogságforrás is. A kisbaba folyamatos testi közelsége olyan érzelmi impulzus, mint egy minden betöltő új szerelem, ideiglenesen el tudja vonni a figyelmet más érzelmektől. Ez teljesen természetes, nem érdemes türelmetlennek lenniük. Hagyjon maguknak időt, hogy megismerjék hogyan működnek hárman és milyen új utakat tudnak a párkapcsolatuknak találni. Ne a régi szenvedélyt keressék, mert az abban a formában egy jó ideig még nem lesz jelen. Szánjon inkább figyelmet a gátseb és az intim területek gyógyulására, és arra, hogy megszeresse a szülés utáni testét. A gyermekágy alatt, de akár még hónapokkal utána is a vágy útjában áll a szoptatással járó magas prolaktinszint, hüvelyszárazság, az alváshiányt kísérő konstans fáradtság vagy a kevés szabadidő. Meg kell teremteniük azokat a perceket, órákat, amikor pihenten tudnak kettesben lenni. Fedezzék fel, hogy mi minden változott meg a szüléssel: milyenek a régi ismerős erogén zónák és milyen új területek hogyan érzékenyek! Beszélgessenek sokat, osszák meg őszintén az érzelmeiket, félelmeiket, elvárásaikat, vágyaikat! A legnagyobb veszélyt az rejti, hogyha a különféle érzelmi élmények és a változással járó leterheltség, feladatok, elvárások távolságot teremtenek. Bár a vágy újraébredéséhez sok „tervezett spontaneitásra”, elszántságra, és fantáziára is szükségük lesz, a legfontosabb, hogy a közelséget és a folyamatos párbeszédet tudják megőrizni.