A vallás szex-ellenes, szexnegatív hatásairól találtam egy jó cikket. Nem egészen erről, de érinti a témát és érdekes kérdéseket boncolgat.

Gloria González-López Los Angelesben élő mexikói emigráns anyákat faggatott arról, hogy hogyan készítik fel lányaikat a szexuális életre, elsősorban a házasság előtti szüzességre fektetve hangsúlyt. Két csoporttal dolgozott: az egyik csoportban olyan nők voltak, akik Mexikóvárosból vándoroltak ki, a másikban a vidéki Mexikó kisvárosaiból érkezett nők szerepeltek. Arra volt kíváncsi, hogy ezeknek a bevándorló nőknek hogyan változik meg az otthonról hozott szex-hátizsákuk (sexuality luggage) a migráció élményével és az új környezet megváltozott gazdasági, társadalmi és kulturális hatásaival.

Mexikó, a cikk alapján, erősen patriarchiális társadalom (különböző regionális patriarchális mintázatokkal), ahol a nők szexualitását két tényező befolyásolja jelentősen. Az egyik a  család tisztelete (respeto a la familia) a másik pedig, hogy a nők azt tanulják meg a szocializációjuk során, hogy a házassági előtti szex a házasságban fokozottan kiszolgáltatottá teszi őket a macsizmussal és szexizmussal szemben. (a férjek sokszor vágják a feleségük arcába, hogyha az nem szűzen megy a házasságba). A házasság gazdasági intézmény, ami a legtöbb, nemi egyenlőtlenség miatt hátrányos társadalmi helyzetű nő számára az egyedüli út az egzisztenciális és társadalmi biztonságra, elismertségre. A nők a házasság előtti szüzességet mint társadalmi tőkét használják, garanciát a jó házasságra, és védelmet a patriarchális társadalom visszaéléseivel szemben.

A megkérdezett nők túlnyomó többsége katolikus hitben nevelkedett. Egyikük sem tagadta a katolikus vallás büntető jellegét a szexuális morált illetően. A szüzesség házasság előtti elvesztése a katolikus vallás szerint bűnnel, szégyennel és bűntudattal érzéseivel társul. A vallás ilyen irányú befolyását mindannyian úgy élték meg, mint internalizált (egyéni és intim) értékrendet, belső, automatikus kontrolt saját szexuális életük felett. Ezzel szemben a családi értékrend patriarchális fegyelmezését mindannyian egy pragmatikus, számukra külső, társadalmi kontrolnak élték meg. Ez esetben, mégha jól elkülöníthető is a kettő, egymást erősítő mechanizmusokról van szó.

A cikk aztán továbblép abba az irányba, hogy a házasság előtti szüzesség mindenek felett való megőrzése hogyan változik meg az Amerikában élő anyák szexre nevelésében. Hogyan veszi át a helyét más fenyegetettségre való felkészités (betegségek, erőszak, poligámia stb), a szexuális autonómia, az új környezet megváltozott feltételeihez és elvárásaihoz való igazodás. Hogyan változik meg a mexikói nők szexualitása annak fényében, hogy közösségi intézményeken keresztül szexuális oktatásban részesülnek, hogy megosztják az élményeiket más latinákkal, hogy van munkahelyük, saját keresettel rendelkeznek, pénzügyi függetlenséggel és persze egy csomó hatás éri őket a médiából.

Vagyis, visszatérve a társalgáshoz, a cikk alapján is, valóban erősíti a katolikus (nyilván érdekes lenne megnézni, hogy más vallások milyen előírásokat és értékrendet fogalmaznak meg a testiséggel kapcsolatban) vallás a szexhez és testhez való szégyenérzettel, bűnnel, rosszal, sátánival való képzet- és érzettársítást. Ami elég szomorú. Egyéni tapasztalatom -én is hívő római katolikusnak indultam- alapján maximálisan egyetértek. Egyben értetlenül állok a judeo-keresztény hagyomány testet fegyelmező, az élet mindennemű örömeit szélsőségesen korlátozó ’természetellenes’ nevelése előtt. És, mondjuk Foucault után, érteni értem, csak azt furcsállom, hogy a mai napig ilyen szilárdan tudja tartani magát ez a hagyomány. Átörökítve, kiterjesztve magát más fegyelmező intézményekre, de végeredményben erősen a test és szex feletti vezető diskurzusok egyike a mai napig a világ legtöbb országában. Azt várom igazából, hogy mikor kezdi végre átvenni a kertben az uralmat a ’gyomnövényzet’, az őshonos örökzöldek, vadvirágok, erős gyökerű úti füvek, fák bozótosok. Mikor ébrednek kellő öntudatra és vezetnek be új játékszabályokat, mikor értelmezünk, gyártunk magunknak egy friss, új, testbarát, szexbarát, életbarát filozófiát a meglévők helyett.