„A szex nem a szexualitás gyakorlatba való átültetése. Ahogyan a nyelv sem a beszéd. A serdülő egy szenvedélyes dadogó. A gyerek még a befogadó szerepét tölti be, aki még gondolkodik azon, amit mondani fog. De ez nem jelenti azt, hogy meg kellene védeni őket a nyelvtől. Sokkal inkább a bűntudattól kellene megvédeni őket, mintsem a szextől. A felnőttek félelmeitől kellene megvédeni őket.”

(Valerie Tasso)

Többen kérdezik és várják kíváncsian, hogy mik a tapasztalataim a középiskolai órákon. Már az érdeklődés is nagyon sokféle és árulkodó. Sokakat izgat, hogy hogyan tudok beszélgetni erről a témáról például egy fiúcsoporttal, hogy mennyire nyíltak a diákok és persze, hogy egyáltalán hogyan viszonyulnak mindehhez a tanárok. Nos, néhány dolog, ami – így egy félév és három osztály távlatában – eddig felmerült részben mint tartalmi, részben, mint módszertani kérdés:

Együttműködésen alapuló szexuális nevelés

Már önmagában az a tény, hogy egy Waldorf iskola talált meg és bizonyult nyitottnak erre a témára, is mutatja, hogy ahhoz, hogy a szexualitás megjelenjen a tanteremben is, nagyfokú együttműködésre van szükség pedagógusok és szülők között. Ott, ahol a tanárok attól frusztráltak, hogy leszedik a szülők a fejüket, ha a szexről akarnak órán beszélgetni, de legalábbis abban biztosak lehetnek, hogy nem egyöntetű a szülők véleménye a dologról, akkor nyilván nem lesz egyszerű erről beszélni. Ez az egyöntetű jóváhagyás, nyitottság és támogatás a szülők és oktatók részéről alapfeltétele annak, hogy szextanórákról egyáltalán csak említést lehessen tenni. Ugyanilyen fontos, hogy meg tudom beszélni a tapasztalataimat a tanárokkal, hogy részben építhetek a biológia órán hallottakra és, hogy mindemellett az iskolában a csoportok intimitását a tanárok maximális tiszteletben tartják. Megosztanak minden olyan információt, ami segíthet abban, hogy könnyebben megértsem az osztályokat, az iskola működését, de nem akarnak semmit megtudni az órákon elhangzottakról. Azt hiszem, hogy ez a fajta tisztelet mind irányomba mind a gyerekek felé alapvető.

Csoportok összetétele

Sokáig vacilláltam, hogy milyen bontásban dolgozzak a közel harmincfős osztályokkal. Egyszerre fontosnak tartom, hogy a fiúk és a lányok tanuljanak meg egymás előtt is szexes kérdésekről beszélgetni, ne jöjjenek zavarba attól, hogy a punci szót egymás jelenlétében kell kimondaniuk. Jó esetben ezzel felnőtt korukban is szembesülnek majd, fontosnak tartom, hogy érezzék, erről lehet normálisan, zavart röhögcsélés nélkül is beszélni. (Megjegyzem, erre a röhögcsélésre sokszor rákérdeznek. Nem tudom, hogy nekem van-e szerencsém ezekkel az osztályokkal, de én ezt egyáltalán nem tapasztalatom. Van egy olyan érzésem, hogy a csoport zavara részben függ az oktató zavarától is. Én az első pillanattól komolyan veszek mindenkit az osztályban és fel sem merül bennem, hogy én itt „felvilágosítani” lennék. Kérdezek és partnerként beszélgetünk, nem előadok, nem órát tartok, a szó klasszikus értelmében. Eleve körben ülünk, hogy még a terem elrendezése se utaljon hierarchikus viszonyra.) Így most a hat alkalomból fiú-fiú,lány-lány bontásban tartom a test, a szexuális anatómia és a szexuális egészség órát. Koedukált csoportokban beszélgetünk a szerelemről, udvarlásról, barátságról, és együtt van az egész osztály a szexuális identitás, melegség órán. Így alkalmam van kipróbálni mindenféle csoportbontást. Az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül a másik nem frusztrálja a diákokat. Nagyon jó beszélgetések születtek a vegyes csoportokban is, és volt, hogy nem működött semmi az azonos neműek között. Ők óra után mondták is, hogy egyébként se nagyon beszélnek meg bizalmasabb dolgokat. Igazolódni látszik az a nézetem, hogy önmagában még a nemünk nem kovácsol csoporttá bennünket. Sokkal nagyobb kérdésnek tartom ennél a szexuális érdeklődés szempontjából a megoszlást. Az kiderült például, hogy a korosztály szerinti csoportbontás tökéletesen értelmetlen. Egy adott kohorszon belül is nagyon szór a diákok tapasztalata és érdeklődése. Így könnyen lehet abba futni, hogy az egyikük halálosan unatkozik amíg a másik meg azért nem akar hallani se a témáról, mert még nem érdekli. Ebben segít az, hogy az óra- vagy beszélgetés-sorozat elején kitöltetek egy kérdőívet, ami nagyjából megadja ezeket a paramétereket. (persze a kérdőíveket név nélkül kérem, csak a kor és a nem derül ki belőle). És az is jó, hogy egymás után megyek hat héten keresztül, így van lehetőség a csoport heterogenitásából adódó eltéréseket óráról órára korrigálni. Így tudunk egymástól kérdezni, visszacsatolni, jelezni ha valamiből több vagy kevesebb kell. De még így is benne van a pakliban, hogy akár egy 15 fős csoport is túl heterogén marad, erre rugalmasan kell reagálni, ott az órán tovább szedegetni őket kisebb csoportokba. Volt olyan osztály, ahová egyszer mentem eddig és az biztosan kevés volt. Egyszeri alkalommal az érdeklődésbeli, tapasztaltbeli eltérés szerintem nem hidalható át semmivel. Most úgy látom, hogy egy osztállyal minimum három alkalom kell egy érdemi szexes beszélgetéshez. (és akkor még messze nem érintünk minden témát, pl. a melegség szexuális identitás itt még kimarad)

Bizalom, nyíltság

Az a tapasztalatom, hogy a diákoknak a profi és szakszerű előadás helyett sokkal jobban kell az őszinte beszélgetés, sokkal többet ér sokszor a tudományos magyarázatoknál, hogy elmesélem, hogy velem mi hogyan volt annak idején. Szerintem ez lenne szülők, pedagógusok dolga is. A szexről is lehet normális nyelven, normálisan beszélgetni, sőt. Emlékszem, hogy én is hogy imádtam faggatni a nagyikámat a szerelmeiről, az udvarlóiról. Minden óra elején elmondom, hogy semmi sem tabu, hogy mindenféle szót lehet használni, hogy nem kötelező megszólalni, és, hogy alapvetően értük van ez az egész. Hogy azért vagyok itt, hogy ezekről a témákról nyíltan, gátlások nélkül beszélgessünk. Úgy érzem, hogy az őszinteséget értékelik. Mint ahogy azt is, hogy maximálisan partnerként ülünk az órákon.

Tematika

A test órán beszélünk meztelenségről, testi normákról, arról, hogy mit gondolunk szépnek és mit nem, hogy miért szeretjük vagy nem a testünket, mit változtatnánk rajta ha tehetnénk. Sajnos ez utóbbira elég hosszú listákat szoktam jegyzetelni. Nem tudom, hogy mi kellene ahhoz, hogy a testünkkel kapcsolatos frusztrációkat leküzdjük, de az biztos, hogy egy beszélgetés maximum gondolatébresztő, egyébként még kevés. A szexuális anatómiára szánt másfél óra szinte mindig kevés. Itt szó van a női és férfi anatómiáról, ami a gyönyör szempontjából érdekes. Reprodukcióról kevés szó esik, azt hiszem, hogy ebben az életkorban és még jó tíz évig nem családalapítás céljából fognak szexelni. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy ne jöjjenek akkora zavarba egy punci vagy egy farok láttán, és legalább elméletben legyenek tisztában néhány praktikus, megtanulható dologgal. Azt is elmondom, hogy a tanulást velem nem fogják tudni abbahagyni de a szex reprodukciós vonatkozásainak majd olvassanak utána, ha aktuális lesz a gyermekáldás. (ahogy a felnőttek egyébként legtöbben teszik a terhesség idején). Beszélünk a szexuális mítoszokról, mint például a szüzesség, az előjáték, a behatolás. Arról, hogy mi a lányok gyönyörszerve és hogyan működik, a szűzhártyáról, a menstruáció és szex viszonyáról, a fiúk prosztatájáról, és még rengeteg dologról. Beszélgetünk a pornóról, az abból adódó kérdésekről, a pornó és valóság viszonyáról, a pornó rajzolta szerepekről, gyönyörökről, szexről. Szex, szerelem, barátság – ez a legaktívabb beszélgetős óra: mit jelent járni valakivel, ismerkedés, flört, fiú-, lány szerepek, ésatöbbi. A melegség és megismerés programmal közösen csinálom a szexuális identitás órát. A diákok nyitottak és kíváncsiak, nagyon jó témák kerülnek szóba, és fontosnak érzem, hogy magukat melegnek valló embereknek közvetlenül tudnak hétköznapi, de kényes kérdéseket nyíltan feltenni a melegséggel kapcsolatban. De beszélünk a meleg felvonulásról, az örökbefogadásról és minden másról. És ami legalább olyan fontos ebben a korban, beszélünk a szexuális fantáziákról, a szerelmi és intim kapcsolatok árnyalatairól.

A szexuális egészség óra a klasszikus felvilágosító alkalmakhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nem akarok senkit halálra rémíteni a rengeteg nemi betegség alapos ismertetésével. Sokkal inkább arról van szó, hogy hogyan érdemes okos döntéseket hozni és kockázatot minimalizálni. Persze van óvszer és sok kérdés is.

Tisztázzuk a fogamzásgátlás és a védekezés közötti különbséget és beszélünk a lányokkal pl. arról, hogy milyen és miért fontos egy nőgyógyászati vizsgálat.

Módszertan

Az óra alapból interaktív, nyitott, önkéntes. Őszinte, nem fegyelmező. Kíváncsi vagyok a diákok tapasztalataira és véleményére. Lehet kis papíron név nélkül és négyszemközt is kérdést feltenni. Vetítek filmet, használok ábrákat, viszek be könyveket, amiket lehet a szünetekben is nézegetni (ez több szempontból is működik – beszélgetéseket generál és minden ciki érzés nélkül lehet ezekről a dolgoktól olvasgatni, ezt ki is használják a diákok). Egyelőre nincs számonkérés, de gondolkodom, hogy bizonyos témákban íratok velük vagy fogalmazást vagy tesztet.