NLCafe – különvélemény

Egy sztriptízshow résztvevőjeként színpadon vetkőztetett, nyalogatott egy táncosnőt a Komárom-Esztergom megyei Réde polgármestere. Pölöskei József a településen tartott motoros találkozó egyik rendezvényén mutatta be erotikus képességeit, amit egy néző mobiltelefonjával rögzített, majd fel is tette a Youtube-ra. A szabados polgármester 22 éve vezeti a települést, presbiter és Réde díszpolgára is egyben, 2006-ban szerepelt az MSZP megyei listáján, de végül nem került be a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlésbe.

A Youtube-re feltett és azóta – “az általános szerződési feltételek megszegése miatt”  – már el is távolított felvételeken jól látható volt, ahogy a táncosnő a polgármester fejére húzza a melltartóját, majd félmeztelenül az ölébe ül. Pölöskei József a HírTV riporterének azt mondta, magánügynek tekinti a szereplést. Úgy kommentálta a hírt, hogy egyvalaki sértődhetett volna meg a videó kapcsán, mégpedig a felesége, de ő nem tette. A rédei polgármester hozzátette: nem prosti, hanem egy 25 éves tanárnő volt a sztriptíztáncosnő.

A polgármester vetkőztetett, nyalogatott, olajozott, mindezt nem a feleségével és ráadásul nyilvánosan! Sikamlós téma, ezen mindenki szeret jókat rágódni, sőt, még az esti híradóban is lehet- persze a közízlést szigorúan nem sértő – részleteket látni egy sztriptíz showból. A polgármester 22 éves megbecsült működése alatt nem tudott ilyen nagy ismertségre szert tenni, mint ezzel a kis félmeztelenkedéssel egy teljesen átlagosnak mondható motoros találkozón. De tényleg indokolt-e az a felháborodás, ami az esetet követte? És vajon van-e valami tanulsága a történetnek, ami túlmutat egy vidéki polgármester politikai karrierjén és további sorsán?

Gondolom addig mindannyian egyetértünk, hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy a polgármester kivel mit csinál civilben, szabadidejében, különösen, hogyha az nem ütközik törvénybe, és nem megy szakmai tevékenységének rovására. A konfliktus forrása tehát valamilyen íratlan, vélt vagy valós morális szabályrendszerben keresendő, ami a hatalomról, a szexualitásról, a nyilvánosságról és ezek összefüggéseiről szól. A mi kultúránkban – dacára annak, hogy csupasz nők nyilvános képeivel Dunát lehet rekeszteni – a szex gyanús, rossz, bűnös. Ha nem a hálószoba zárt tereiben zajlik, akkor magyarázatra szorul, holott ugyanezt nem várjuk el más élvezetektől. Nem gondoljuk, hogy a felelős közszerepléssel ellentétes, ha valaki vegetáriánus, szeret hollywoodi filmeket nézni vagy mániája a makkos cipő. A szex ezzel szemben hatalmi, politikai kérdés.

Az, hogy a polgármester politikai működését éppen a sztriptíz-jelenet apropóján vonják kétségbe, engem kísértetiesen emlékeztet olyan esetekre, amikor valakit tanári, orvosi, jogászi vagy más szakmai minőségében kérdőjeleznek meg nemi identitása, vallása vagy éppen származása miatt. Vagy, hogyha egy nőt szexuális magánélete miatt anyai hivatásában nem ismernek el. („Nem lehet jó anya, hiszen egy kurva.”) A Magyarországon az elmúlt években kirobbant szex-botrányokat nézve úgy tűnik, mintha a szex összeegyeztethetlen lenne más társadalmi szerepeinkkel. Persze tudjuk, hogy mindenki szexel. Szexel, mert ez az élet mozgatórugója, mert szexelni jó. De a szexről beszélni, a szexet láttatni egészen más tészta. A nyilvánossá vált (vagy nyilvánossá tett) szexualitás politikai kérdés. Még ha valójában tökéletesen független is, hogy a polgármester mit tesz a hivatalában és mit magánemberként, énjének nyilvánossá vált szexuális részét fegyverként lehet ellene fordítani.

Azt csinálnak, amit akarnak, csak én ne tudjak róla – hangzik az ellenvetés. Azt gondolom, hogy minden teljes beleegyezésben történt, a videó tanúbizonysága szerint a közönség láthatóan élvezte a dolgot, senki jogai, fizikai, sőt morális határai sem sérültek. Akkor miről beszélünk? Nem másról, minthogy még mindig magyarázatot követel az, ha valakinek nyilvánvaló köze van a szexhez. A táncosnő „nem prosti”, hanem civilben tanárnő – próbálja a polgármester a botrányért felelős főhősnőt valahogy legitimálni. És ha prosti lett volna, akkor mi van? Saját akaratából, saját testét pénzszerzésre használók közül miért éppen egy „prosti” lenne a megvetendő? Az USÁ-ban például (ami nem kevésbé prűd ország mint a mienk) az ilyen fiúkat és lányokat szex-munkás-nak nevezik, s foglalkozásuk társadalmilag mára elfogadott kategóriává vált. Playboy nyusziként cicijüket mutogató celeb-sztárok és motoros fesztiválokon feneket rázó sztriptíz táncosok között ugyan mi a különbség? Az biztos nem, hogy az egyik ünnepelt hős, a másik megvetett, lenézendő, kirekesztett prosti, függetlenül attól, hogy bármit is tudnánk az illető életének egyéb körülményeiről.

Hogy miért tartom mindezt fontosnak? Mert szerintem elképesztő következményei vannak annak, hogy úgy csinálunk, mintha a szexben szabadság lenne, és közben kegyetlenül ítélkezünk. És nem azért, mert e szabadság híján nem táncolgathat tangában csak úgy következmények nélkül akárki, hanem azért, mert ebben a „morális rendben” a szex apropóján bárkit számon lehet kérni tanári, szülői, közszereplői minőségében. A szexualitás túl jó, túl izgalmas, túlságosan is gazdag valami ahhoz, hogy mások életének tönkretételére alkalmas fegyverré alacsonyítsuk le. A szexuális szabadság és sokszínűség elfogadása nem csak a toleranciáról szól, hanem mindenekelőtt arról, hogy mi magunk mennyire vagyunk szabadok, és engedünk másokat szabadnak lenni.

A különvélemény az nlcafén 2010. szeptember 15-én olvasható