Oldaladon, a csakatesemenat.hu-n „missziós” tevékenységről írsz. Mit értesz ez alatt pontosan?
Magyarországon kettősséget látok a szexualitásról való beszédben: egyrészt a médiát elárasztja a felszínes és nagyon sok beszéd a szexről, másrészt hiányos az információkészletünk a témában, ráadásul az egész rengeteg tabuval terhelt. Az egyik célom mindenképpen az, hogy lehessen ugyanúgy beszélni a szexről, mint mondjuk a kultúráról, vagy éppen a gasztronómiáról. A munkámmal szeretném a szexről való gondolkodást kicsit tágítani, szeretnék segíteni a jelenleg is működő tabuk feltárásában és abban, hogy az emberek elfogadják saját testüket, lelküket, szexualitásukat.
A „missziós munka” a gyakorlatban úgy néz ki, hogy rengeteg mindent csinálok: írok, rovatot vezetek (MOHA, Meglepetés Magazin, NLC), szexbeszélgetéseket szervezek felnőttek részére olyan témákban mint pl. szex és anyaság, szexjátékok, szex a párkapcsolatban, stb., civil rádióműsort vezetek, személyes konzultációkat tartok, van egy kurzusom az ELTE média szakán, szex-oktatóként több középiskolában is tanítok és 2011-től vezetem a szexuális nevelésért és a szexuális kultúrák elfogadásáért dolgozó Ars Erotica Alapítványt. Minden lehetséges fórumon kísérletezek egy nyitott, előítélet-mentes és alapvetően pozitív szexbeszéd megteremtésével. A szex-oktató titulus önmagában egyelőre meghökkenést vált ki, mert itthon még tudtommal nem sokan csinálják vagy akár rendelkeznek szex oktatói képesítéssel.
Hogyan definiálnád a szexualitást?
Gyermekeink a szex által jöttek a világra, a szex örömforrás. Számomra a szexualitáshoz tartozik a párkapcsolat, szerelem, szülők közötti érzelmek kifejezése. A szexualitás része a testünk ismerete és szeretete, tudás menstruációról, fogantatásról, szülésről, életünk meghatározó eseményeiről. És ha beszélni kell róla, akkor mindezek kulturális, társadalompolitikai kérdései is: a prostitúció, a szexuális identitás, a szexuális hagyomány, a szexuális egészség, fogamzásgátlás, abortusz. Erről mindről fontosnak érzem beszélni, beszélgetni: más-más fórumokon máshogyan, de alapvetően felszabadító, elfogadó, nyitott szellemben.
Milyen nehézségekkel kell szembesülnöd a munkád során?
Szerencsére azt tudom mondani, hogy a „misszió” fogadtatása és a környezet, amiben mozgok messze felülmúlta a várakozásaimat. Nyilván a nehézségek – a szexualitással kapcsolatban gyakran jelentkező gátlások, zárkózottság, előítéletek – a munkám kihívásai, ez a feladat, amit nap mint nap meg kell oldanom. Figyelemmel, nyitottsággal, humorral. A legnagyobb nehézség talán az a fáradtság, amit az ember olyan munkák során tapasztal, ahol bele kell tenned a saját életedet, személyiségedet. Az, hogy nincs olyan, hogy lejárt a munkaidőm. Azt tapasztalom, hogy nagy igény van arra, amit csinálok és azok találnak meg, akik nyitottak a hangomra. Ez megerősít.
Ezek között van-e olyan, ami szerinted tipikusan ebből a kultúrából ered, máshol, más országban másként működne-e ez?
Azt hiszem, hogy a szexualitás megítélése, az, ahogyan viselkedünk, döntünk, párt választunk, de még az is, ahogy a vágyaink alakulnak nagyon erősen meghatározottak azáltal a kultúra, társadalom által, amiben élünk. Ez nemcsak az országhatáron kívül van másképp, de adott országon belül is más-és más. Szubkultúránként változnak a szexualitással, testtel, családdal, nemi szerepekkel kapcsolatos normák, felfogások, elvárások. De ha igazán árnyalt akarnék lenni, azt mondanám, hogy még az ezek mentén a szűkebb kategóriák mentén kialakított általánosítások is veszélyesek. Hiszen ez az a terület, ahol minden más családról családra, hálószobáról hálószobára.
Milyen megoldási lehetőségeket látsz ezek leküzdésére?
Egyrészt én magam is folyamatosan tanulom a kulturális és társadalomtörténeti okait annak, ahogyan a szexualitásunk formálódik. Másrészt fontosnak tartom a figyelmet, az egymásra figyelés képességét, a kérdezést, párbeszédet – szerintem ezek elengedhetetlenek abban, hogy megismerjük a másikat, hogy megismerjük magunkat és hogy képesek legyünk elfogadni, hogy a szexuális kultúra valójában rendkívül változatos, sokszínű és képlékeny.
Általános iskolából sokan emlékszünk arra, amikor tanítónőnk kényszeredett-zavart felvilágosító órát tart. Változott-e mostanára a helyzet a szexuális felvilágosítás terén? Vannak-e ezzel kapcsolatban tapasztalataid? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a gyerekek ne ilyen módon találkozzanak először ezzel a témával?
Úgy tűnik, hogy a szexuális nevelés nem nagyon halad semmilyen irányba ma Magyarországon. A szakmában általános a zavar, a hárítás, az egymásra mutogatás. Legtöbben éppen emiatt a feszélyezettség miatt inkább homokba dugják a fejüket, nagyon kevesek vállalják fel a téma iskolai oktatását. Ennek sok oka van, de a talán a legfontosabb éppen az, hogy nincs kultúrája a szexről való nyílt, tabuktól, előítéletektől és még inkább szégyenlősségtől mentes beszédnek. Ezt azonban lehet tanulni, tanítani. Remélem, hogy nem is olyan sokára lesz lehetőség arra, hogy a pedagógusok továbbképződhessenek ilyen módszertanok irányába is. Én a tanítás során azt tapasztalom, hogy sok nagyon egyszerű dolog működik igazán: ha partnerként kezeled a diákokat, még akkor is, ha 15 év van köztetek, ez az egyedüli módja, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki, és hiszem, hogy ez az intimitás kiépülésének is feltétele; ha te magad hiteles vagy, felnőttként, nőként, aktív szexuális életet élő emberként; és nálam nagyon működik, hogy nemcsak a témáról általában beszélek fesztelenül, de a saját élményeimet, tapasztalataimat is megosztom a diákokkal. Nincs ebben semmi félelmetes, a szex nem borzasztó, sőt, nagyon is emberi, hétköznapi dolog. De segítenünk kell benne eligazodni a soron következő generációkat. Hiszem, hogy ők a példáinkból tanulnak többet és nem a példabeszédeinkből.
Lehet azt mondani, hogy a szexről való beszélgetés a szülő „feladata” (is)? Egyáltalán mikortól lehet/kell elkezdeni beszélgetni erről a gyerekekkel, és hogyan érdemes ezt tenni?
Hogyne. De inkább azt mondanám, hogy nem kifejezetten a „feladata”, és nem is kifejezetten beszéddel a feladata, hanem, hogy ha akarjuk, ha nem, gyermekeink szexuális nevelését a születés – ha nem a fogantatás – első pillanatától kezdjük. Mindennel példát mutatunk, olyan dolgokkal is, aminek látszólag nincs köze a szexhez, és amiket még kontrollálni sem tudunk. Példát mutatunk azzal, ahogyan a testünkhöz, a meztelenséghez viszonyulunk. Ahogy a párunkkal a testi, érzelmi intimitást kezeljük. A beszéd csak ezután jön.
Hol tudnak veled találkozni azok, akik szeretnék feltenni a kérdéseiket, szeretnének veled nyíltan beszélgetni a szexről, vagy akár problémával fordulnának hozzád?
Sokféle fórumon vagyok elérhető. A legegyszerűbb engem elérni a www.csakatestemenat.hu weboldalon. Itt minden fent van rólam és arról, amit csinálok. Mindenki más formában jut el hozzám, vannak, akik a csoportbeszélgetést preferálják, és vannak egyéni, páros konzultációra jönnek.
Ha pedig valaki a munkádat szeretné támogatni, milyen módon teheti ezt?
Ha valakiben megfogan egy ötlet, írjon e-mailt, de előtte talán nézze meg, hogy milyen területeken mozgok. Az alapítványomon belül lesz, van erre is lehetőség, de mivel ez még friss, nekem is most formálódik, hogy milyen formában lehet a misszióhoz csatlakozni.