Húszéves lehettem. Az akkori fiúmmal utaztunk valahová, talán a Börzsönybe, ahol egy olcsóbb panzióban szálltunk meg. Egyik reggel zuhanyozás után megkért, hogy álljunk meg egymás előtt, csak úgy, minden különösebb ok nélkül. Persze, mindezt meztelenül. Nappali fényben, semmi beállítás, rákészülés. Csupaszon, ahogy teremtettünk. Álltunk egymással szemben, és emlékszem, hogy zavarban voltam. Zavarban voltam, és nemcsak amiatt, hogy egyszerűen csak állni egymással szemben önmagában is kicsit fura volt, de talán a meztelenségem ilyenfajta tálalása miatt is. Valahogy „túl világos” volt, és nem csak az látszott belőlem, amit én láttatni akartam.
Kicsit szégyenlős vagyok, lekapcsolnád a villanyt?
Én a saját szexuális életemben annak idején nagy jelentőséget tulajdonítottam a pillanatnak, amikortól kifejezetten vágytam arra, hogy égjen a kislámpa szerelmeskedés közben. Ettől kezdve az volt furcsa, ha valamiért teljesen sötétben kellett szeretkezni; az olyan volt, mintha elvesztettem volna az egyik érzékszervemet. Mint amikor valami alapvető fűszer marad ki az ételből. Sokan egyszerű gátlásossággal magyarázzák azt, ha valaki – nemhogy nappali megvilágításban – de akár csak a kislámpa fénye mellett sem vetkőzik szívesen meztelenre a másik előtt. Szerintem ez ennél azért kissé bonyolultabb. Sokszor akár a magunk számára is nehéz megfogalmaznunk, hogy pontosan miért is élünk meg zavart, gátlást vagy diszkomfortot egy másik ember jelenlétében. Saját magammal, a testemmel, a szexualitásommal nem vagyok rendben? Nem érzem még a másikat elég közel? Sok év után sem élem meg azt, hogy megnyílhatnék a másik előtt? Nem vagyok képes az intimitásra? Gyerekként otthon is ugyanezt zártságot, szégyenlősséget tapasztaltam? Megijeszt a másik nyilvánvaló, látható közelsége? És sokszor van úgy, hogy nem is gátlások, félelmek vannak amögött, ha egy pár mindig csak este, kizárólag sötétben szeretkezik. A szexuális kultúránk is tanult elemekből áll össze. Jórészt olvasmány- film és egyéb élményeink, tapasztalataink, tanult mintáink határozzák meg, hogy mit hogyan csinálunk kedvesünkkel az ágyban. Egyszer egy hatvan körüli házaspárral beszélgettem, akik elmesélték, hogy fiatalon kerültek össze, nekik senki nem mondott a szexről semmit, ebből kifolyólag mindig teljes csöndben és sötétben rutintalanul a paplan alatt keresték egymást. Az igazi gyönyört, egymás testének teljes és látható élvezetét csak jóval később kezdték el felfedezni. Ebben a kultúrában – nyilván praktikus okok miatt is – a szex általában este, éjszaka zajlik, ez az az élvezet, ami a legtöbbször a sötétséghez kötődik. Mintha éppen ezért teljes világosban mindig kicsit szokatlan, furcsa, akár bűntudattal terhelt is lenne szexelni. Nemcsak mert ilyenkor minden nappali fényben látszik, minden nagyon láthatóvá válik a testünkön, de mert ilyenkor nem is illik, nem szokás ilyesmit csinálni.
Játék az érzékekkel
Hogyha viszont ezt az egész sötét-világos, látom-nem látom dolgot az érzékek oldaláról közelítem, az egészen mást hoz elő. Sokan azt gondolják, hogy csókolózás közben azért tartják behunyva a szemüket a párok, mert közben másra gondolnak, vagy fantáziálnak. A szexualitás tantrikus megközelítésében az egymás szemébe nézés az első lépés a megnyílás, az egymásra hangolódás felé. A behunyt szem jelenthet érzelmi távolságot, de egészen egyszerűen az érzékek játékát is. Egészen más megélni egy érintést, egy ízt, ha közben a látást, mint érzékelést kizárjuk a történetből. Négy évvel ezelőtt kisfiunk születése – részben praktikus okokból – alaposan átrendezte a szexuális életünket. Előtérbe kerültek a nappalból ellopott pásztorórák, és a közös hálószoba miatt – ha nem döntöttünk a kinti kanapé mellett – hosszú idő után megint csendben, diszkréten kezdtünk szerelmeskedni. Nyilván a külső korlátozás tudata is hatott arra, hogy ezt hogyan éltük meg, de az biztos, hogy teljesen a paplan alá bújva, egymás illatát fokozottan érezve a sötétség kifejezetten egy újból felfedezett erotikus értékkel bírt.
Éppen ezért sem mondanám soha, hogy a szexuális érés természetes evolúciója az, hogyha valaki „végre” képes megszabadulni a sötétségtől, és minden körülmények között világosban akar majd partnerével szeretkezni. Szerintem az fontos, hogy ne a félelmeink, a szorongásaink döntsenek arról, hogy akarom-e magamat, akarom-e a másikat, együtt magunkat szex közben látni, hanem hogy a ’sötétben vagy világosban?’ tényleg csak kedv és hangulat kérdése legyen.