“…punciba nyúlni nagyon hasonlít a szájhoz: mintha olyan szép nyálas lenne”

forrás:fluffylychees.tumblr.com

 

„Este, otthon, ketten Jusztival. Kérésemre – félek – még odaül; majd – én kérlelem – mellém heveredik. Kezét fogom- kezemet fogja. A vurstliról beszélgetünk.

Csend.

Alszunk.

Kezem az öléhez tévedt.

Félálomban?

Én mozgolódtam? – Ő fészkelődött?

Mikor engedte el a kezem?

 

11 éves lehetettem.

 

Rövid hálóinge felcsúszott, és az erős, a szálakon fémes símaságú szőrzet, a meleg – a még száraz meleg. Alig kaptam levegőt. Mintha a világ felpattant volna, és sebesen tágulni kezdene körülöttem.

 

(…)

 

Igen. Sokan tapogatták a puha és kemény, épp rugalmas és kézbe férő, vagy nagy, vagy kicsi melleket, csúsztatták kezüket – szoknyán át vagy szoknya alatt – a combok közé, s ott a száraz, de forró, vagy már cseppnyit átnedvesedett bugyi. A lányok közül csak egy-kettő akadt – a legbátrabbak -, akik a sliccbe nyúltak – mindezt láttam és érzékeltem, de nem tudtam róla semmit; most azonban, ahogy felidézem az emléket, megelevenedik az egész nézőtér, és mindent tudok és mindent látok.

 

(…)

 

Az előbb abbahagytam ott, hogy (Ő simogatni kezdett).

Miért?

Nem jutott semmi eszembe.

Nem jutott más az eszembe, csak Christoph, a francia kanadai Herkules.

Persze, hogy nem feküdtünk le.

(Hány éves lehetettem? Kilenc? Tizenegy? Tizenhárom? – többször észrevettem, hogy itt mennyire csúszkál az emlékezet…Talán tizenegy-tizenkettő? Lehet.)

De hogyan is simogattuk egymást? Hol?

Mi ez az emlék, ez az izgató – és mégsem?

Igen, igen, mégis csak ott – ott is – simogathatott, és nekem is onnan – onnan is – vannak emlékeim az ő testéről.

És mégsem emlékszem.

 

(…)

 

Milyen a világ?

Hol élek?

Ki vagyok én?

Hogyan működnek a dolgok?

Ki fedi fel előttem a világ rejtélyeit?

Vekerdy Tamás: Családom történeteiből

 

És egy másik személyes történet, ami a magánleveleim közé érkezett.

Hogy én honnan tanultam szexelni?

Először is szerintem a családom nem-prohibitív hangulata. Hogy ha van valami jó a “modernségben” ez az. És ebben az én anyukám/apukám a helyén volt.

Tehát ilyen gátlásokon nem kellett áttörnöm magam.

Kettő: mi jön belülről (ha nem ütközik falakba)  azt mondhatjuk hogy engem nagyon érdekelt a dolog, de ugyanígy a barátaimat is nagyon érdekelte,  és emiatt pl. amikor általános  egyedikben valahonnan elemeltünk egy kis szürke, keskeny, keményfedelű és viszonylag száraz felvilágosító munkát, akkor az egyik osztálytársam azonnal bedobta a közösbe az Aszódi-Brencsánt.

Közben felváltva próbáltunk cigizni a temetőben és csókolózni (a temetőben), Berci barátom “önkéntes” csajokat szervezett (a vagányabbakból) (2-3) és akkor mi, mint indián Törzs mentünk békepipát szívni (melynek feje egy régi réz vízcsapból alakult ki szépen) es közben csókolóztunk, ugye a kéz nem marad ilyenkor mozdulatlan. Fényévek teltek el amíg eljutottam addig a felismerésig, hogy punciba nyúlni nagyon hasonlít a szájhoz: mintha olyan szép nyálas lenne.  A csókok azonban kiválóan működtek és mindenki nagyon szerette. A csajok hihetetlen falkent álltak minden övön aluli tevékenységgel szemben.  A mell azért a mienk volt!!!

A fajsúlyos élményeket például a szépirodalom adta (száz év magány, G. aztán a franciák, amerikaiak, meg martti larni). Meg filmek is voltak, immár gimnáziumban, de ezek mind az utat köveztek ki. Érzékek birodalma volt talán a legfontosabb, legprecízebb és a mi  kultúrkörünkből Fellini (nők városa, casanova etc.). A szexről azért nem tudunk beszélni, mert az a test nyelvén szól. A művészet, mint a kommunikáció csúcsa, megközelíti, felmutat részeket.

forrás:http://fluffylychees.tumblr.com

Közben persze a gimnáziumi koliban egy éjszakára megkaptam a kama szutrát, ami a barátom egyetemista bátyjától jött. Akkor én már régen nagy víg Béla bácsi fan voltam és a hatha jógát szerettem volna keresztezni a tantrikus hagyományokkal. És akkor jött másodéves egyetemista koromban E, akibe ma is nagyon szerelmes vagyok. Hosszú ideig nézegettem a  csajokat az egyetemi könyvtárban (ez volt a könyvtár fő rendeltetése). Persze több bátorság ugye mindig jól jött volna, lapítottam az alkalomra várva. És akkor: ismét művészet! Megnéztem az Utolsó tangó Párizsban-t. Teljesen földönkívüli állapotba keveredtem, beszippantott a film, azonnal odamentem E albérletéhez, kicsit dobáltam az ablakot, felmentem, történt némi stresszoldás a lakásban talált italokkal (nem piáltunk, hanem utólag úgy látom, mintha szinte tudatosan nyomtam volna le a feszültséget)  és akkor már érzelmileg/biológiailag/technikailag felkészülten elkezdődött életem egyik legszebb szexuális utazása, aminek a végére megtudtam pár dolgot ismét magamról, de leginkább azt, hogy milyen csodálatos egy beteljesedett szerelem, ahol nagyjából minden működik.
Ennek ellenére vagy ezek miatt azt állítom, hogy a művészet utat mutat, segít, ötleteket ad. De a szexről csak a szex nyelven lehet tanulni, kommunikálni.

p.-

 

 

Leave a Reply