Mi a fasz?!

forrás: http://fluffylychees.tumblr.com

NLC – hetigyors | 2011. szeptember

Ennek a cikknek a témája a pénisz, farok, dákó, fasz, kuki, nevezze ki-ki ízlése szerint. Ez a bizonyos férfi testrész, ami – valljuk be – egyszerre több és kevesebb is, mint egy, a férfi testének részei közül.


Rendkívüli komment az NLC-n megjelent cikkhez: Elég ellentmondásos helyzetben vagyok ezt a cikket illetően. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi magyar médiaszabályozás nem teszi lehetővé sem csupasz hímtag vagy női nemi szerv nyílt ábrázolását, sem nem barátja annak, hogy ezeket a fasz illetve pina szavakkal illessük. A közerkölcsre, fiatalok testi-lelki épségére van az ezzel kapcsolatos hivatkozás.  Mégis azt gondolom, hogy amíg sárgarépával kell illusztrálnunk bármilyen testrészünket,  – amik egyébként jelen vannak a szeretkezéseinkben és amúgy mindannyiunk hétköznapjaiban – addig hiábavaló minden ilyen írás. És a másik oldalon ugyanez: amíg azt gondoljuk, hogy a szexről nem szabad erotikusan beszélni, nem szabad azt erotikusan ábrázolni egy népszerű, sokak által látogatott magazin lapjain, és azért mert mindez “veszélyes”, addig igenis van értelme az ilyen cikkeknek. Azoknak, amik azt tűzik célul, hogy merjünk ezzel a témával is nyíltan foglalkozni, merjünk róla beszélni, merjük megmutatni. Mert amíg ez ilyen szinten problémás ügy marad, addig továbbra is szorongani fog minden kezdő fiatal lány, hogy akkor most sárgarépa vagy valami más van szerelme gatyájában. Mert igenis van különbség pénisz és fasz, farok között. És szerintem a legfontosabb különbség az, hogy az előbbi egyszerűen nem létezik. Nem ismerek egyetlen férfit sem, akinek pénisze lenne és nem kukija, fasza, dákója, “petikéje”, fütyije, farka, mittudomén. A pénisz szerintem egy tudományos, “kiherélt”, maximálisan életidegen kifejezés. És ebből is látszik, hogy milyen súlya van a szavaknak: mert a péniszt ki lehet írni, míg a többi társát meg maximum fel lehet fújni éjszaka a buszmegálló falára. Pedig szent meggyőződésem, hogy nincs az a háztartás, ahol a férj arra kérné feleségét egy erotikusan túlfűtött pillanatban, hogy illesse fellatioban az ő péniszét. De amíg ez a szabályozás, addig a cikk címe az marad, ami, ennek pedig nem sok köze van a témához, férfiak és nők valódi szexualitásához.


nos, íme a cikk maga; az eredeti címmel, és kicsit eltérő illusztrációkkal:

„Bár a pornófilmekben rögtön vadul rángatni kezdik a férfi főszereplő péniszét, te ne ezt a módszert alkalmazd. Először finoman nyálazd be, nyalogasd körbe-körbe a makkját vagy haladj a tövétől a tetejéig, úgy mintha fagyiznál. Ha kellőképpen felhergelted, hajolj a szerszáma fölé, és lágyan cuppanj rá ajkaiddal.” forrás: Cosmo

Nevezzük a nevén!

Részletes szex-útmutatókat bőven találni, mégis valami miatt nekem sosem támadna kedvem követni az „amiért a pasid rajongani fog” típusú cikkeket. Mint a kezdő főzőknek szóló szakácskönyvek; leírják, hogy mit kell tenned – azt sugallva, mintha a szeretkezés nem két egymást vágyó ember közös játéka lenne. A „férfi” csak a megfőzendő tejbegríz, amit főhősnőnk kedvenc magazinja útmutatásait betartva elkészít, hogy aztán majd később részletesen be tudjon számolni mindenről barátnőinek. Ezek a leírások elvárásokat támasztanak, egyben jól tükrözik a szexhez fűződő ellentmondásos viszonyunkat. Szókimondónak tűnnek, nekem mégis hiányzik az őszinteség, a személyesség, és hogy segítenének megérteni, hogy bizonyos technikai részletek miért is fontosak. Miközben mindannyiunk életében ott van a pőre valóság, tele meztelenséggel, illattal, minden jóval, de éppúgy rosszal is, sok megélt gyönyörrel, de lehet, hogy épp félelemmel, undorral, vagy elhallgatott tudatlansággal. Minden nőnek van valami személyes, emlékezetes élménye arról, hogy milyen is kamaszkori házibulin lassúzás közben először merevedést érezni, milyen először megtapasztalni, hogy a férfi orgazmusa semmihez sem hasonlíthatóan nedves, vagy milyen érzés először facet to face szembenézni egy vigyázban várakozó hímtaggal.

Mintha önálló életet élne

Egy ismerősöm valamelyik nap megosztotta a felfedezését, miszerint kedvese heréinek folytonos mozgását nem tudta mire vélni. Gyorsan megnézte okát az interneten, és miután kiderült, hogy semmi kóros elváltozás, most csodálattal adózik párja testének. Ez már a sokadig kapcsolata, de bevallása szerint az első olyan intim viszony, ahol fontos és jóleső a szexmentes meztelen összebújás. Engem konkrétan kinevetett egy felnőtt csoport, akiknek elmeséltem, hogy szeretem a párom heréjének illatát. Hogy a kedvesem ágyéka számomra – nem csak szexuális értelemben – a legintimebb, a maximális bizalmat, biztonságot jelképező testi terület. Mintha valami undorító, de legalábbis szégyentelen dologról beszéltem volna. Talán a tisztátalan kifejezés illik legjobban arra, ahogy sokszor a fiúk farkához viszonyulunk. Fizikai és erkölcsi értelemben is értem; mintha nem lenne illendő érinteni és pláne nem erről őszintén beszélni.

Miközben fizikailag és szimbolikusan is kitüntetett és fontos testrésze ez a legtöbb férfinak. Én azt vallom, hogy éppen ezért lenne érdemes nekünk nőknek is megismerni a működését, és nem utolsósorban a gazdájához való viszonyát. Nekem sok évig tartott megtanulni, hogy mikor mit jelent egy férfi akaratlan vagy vággyal teli merevedése, hogy miért fogdossák, igazgatják a fiúk folyton a fütyijüket, hogy egy kukifogás éppúgy szólhat a biztonságkeresésről, megnyugtatásról, stresszoldásról, mint közvetlen szexuális ingerről. Emlékszem gimnazista beszélgetésekre, amikor mi, lányok csúnyának, gusztustalannak tartottuk a fiúkat meztelenül. Sok nő mesélt nekem arról, hogy életre szóló traumát okozott látni a papáját meztelen fütykössel a lakásban jönni-menni. Mint ahogy olyan sztorit is nem egyet hallani, hogy otthon természetes volt a meztelenség. De ettől még az a tény nem változik, hogy a fiúk teste más, máshogy működik, amit egy kapcsolati szexben – akárhogy szépítünk is – de a nőknek is érdemes megismerni. És, szerintem ebben a tanulási folyamatban őrült fontos szerepe van annak, hogy mennyire nyitott és segítőkész is az illetékes farok gazdája, hogy milyen élményeket hozunk a múltból és, hogy mennyi elvárás nehezedik ránk, nőkre a „farokkezeléssel” kapcsolatban.

Ismerd meg!

forrás: http://fluffylychees.tumblr.com

Szerintem a méret annyiban számít, amennyiben egy férfi azt gondolja, hogy számít. Hogy gazdája mit gondol saját farkáról, számomra elárulja azt is, hogy saját magáról mit gondol. Kriston Andrea Intimtorna férfiaknak – A férfierő megtartása című könyvében elég meggyőzően írja: „a péniszed mindig hiteles, megmutatja, hogy mi zajlik épp benned.” Ezen túl, viszont kár lenne túlértékelni vagy általánosítani a pénisz méretének szerepét. Én sokkal több hasznát látom, hogy minél inkább megismerjük partnerünk működését és hogy ne tartsuk a másik testét fura, idegen dolognak. Szexuálisan tapasztalt nők tudják, hogy a férfiak farka például nem csak méretben, de formában, vastagságban is igen változatos. Ez igaz arra is, hogy más nyugalmi és más merev állapotban. A népnyelv használja a hús- vagy vérfarok megkülönböztetést, ami arra vonatkozik, hogy a „hús” farok a merevedéssel nem változik sokat, míg a „vér” pénisz szövetei rugalmasabbak, jobban szétfeszíti őket a szexuális izgalom során beáramló vér. Ez látványosabb alakváltozást idéz elő. Ezért sincs túl sok értelme nyugalmi állapotban „versenyezni”. A merev farok alakváltozásai is igen sokfélék: lehetnek oldalra, lefele vagy felfelé görbülőek, ami egyáltalán nem rendellenes, viszont ez csak egy újabb érv amellett, hogy nem a méret önmagában, hanem az illeszkedés számít. A hosszan tartó merevedés minden férfi álma, szerintem elsősorban azért, mert ezt az elvárást sugallják a pornófilmek. A valóságban azonban sokszor vannak olyan szeretkezéseink, amikor hol merevek, hol fél-merevek, hogy teljesen nyugodtak ezek a szövetek. Szerintem egy jó szexben nem kellene, hogy elvárás legyen a rendíthetetlen merevség, az olyan lenne, mintha egy hosszan tartó, élvezetes vacsora alatt azt várnám a vendégektől, hogy kopogó szemmel lessék még a harmadik fogást is.

Egy kis anatómia

Ahogy a női szeméremtest részei is eltérően reagálnak a különféle ingerekre, úgy a fiúk farka sem mindenhol azonos érzékenységű. A női csiklóhoz hasonlóan a legérzékenyebb a farok végén található makk, amit – ha valaki nincs körülmetélve – nyugalmi állapotban a fityma bőre véd. A fityma, vagy más néven előbőr, egy dupla bőrredő, aminek fontos élvezeti szerepe lehet a szexuális együttlétben is; ha eddig nem tette, mindenki kérdezze meg szépen partnerét, hogy itt éppen milyen érintéseket szeret! A fedetlen makk igen érzékeny, sok nő és férfi csak kellemetlen tapasztalatok árán tanulja meg, hogy miért tilos fogazni, és miért fontos az orális szexben, vagy kézi játékoknál a bőséges nedvesítés. Viszonylag kevés szó szokott még esni az úgynevezett fékről, ami a fitymát rögzíti a makkhoz. Ez a kis redő pedig szexuálisan igen érzékeny, a legtöbb férfi hálás lesz partnernőjének, ha tudja, hogy ezt a pontot tudatosan hogyan, milyen érintéssel közelítse. Amennyire a méretről a kelleténél sokkal több felesleges szó esik, annyival kevesebbet hallani arról, hogy a férfiak jó részének erogén zónái a herék is, valamint az idegekkel sűrűn behálózott gát és az ánusz környéke. Azt férfija válogatja, hogy mikor a finom, mikor az erősebb, nedves vagy száraz érintések esnek jól. Ugyanez igaz egy kicsit nehezebben hozzáférhető belső szervre, a prosztatára, ami nyomásra, vibrálásra, masszírozásra sokaknak szintén gyönyörszervként reagál. Mivel azonban leghatásosabban csak a végbél felől érhető el, sok férfiban visszatetszést, félelmet is kelt, hogy ezt a gyönyörforrást egy heteroszexuális kapcsolatban kihasználják.

Mutasd meg, hogy jó legyen!

forrás: http://fluffylychees.tumblr.com

Nyilván lehetetlen lenne akár a férfiak anatómiáját, akár a szexuális örömszerzés módozatait egy magazin cikk kereteiben kimerítően részletezni. Ez nem is célom. Inkább mindenkit bátorítanék arra, hogy akarja megismerni partnere testét, szexualitását. Én nem hiszek sem színlelésben, sem a sztenderd koreográfia szerint zajló szeretkezésekben. Hiszem viszont azt, hogy a szexben is egy életen át tanulunk újakat, és, hogy nem kell ahhoz „hivatásos”-nak lenni, hogy jó szeretők legyünk. Ahhoz inkább az kellhet, hogy merjük elengedni az elvárásokat, hogy merjünk nyitni, tanulni, és nem utolsósorban élvezni a férfi testén való matatást. És ezzel nem kényszerítenék senkit semmire, ahogy hiába is részletezném a rakott kel készítésének különféle változatait annak, aki utálja még a szagát is. Lelkesítő szavaim kizárólag azoknak szólnak, akik nem csak túlélni akarják a kötelező házastársi szexet, hanem egy életen át keresik benne a gyönyört és hisznek a kölcsönös örömszerzésben.

Leave a Reply