NLC hetigyors | 2011. október
Arra gondoltam, hogy egyszer-egyszer eltérhetek a mélyenszántó, komoly ábrázattal tárgyalt témáktól, most éppen édes kis szexes semmiségekről szeretnék csacsogni. Tekinthetjük ezt a szokásos havi tudománytalan kilengésnek.
A szexuális kultúrát a gasztronómiához hasonlítani igen kézenfekvőnek tűnik. Szeretek is sokszor élni ezzel a párhuzammal. Az evéshez valami módon mindenkinek köze van, annyiban hasonlít a szexhez, hogy testi, fizikai szükségletünk, mégsem ösztönösen műveljük, hiszen az már a kultúrától függ, hogy hogyan készítjük az ételeket, milyen eszközökkel dolgozzuk fel a nyersanyagokat, milyen fűszereket használunk ésatöbbi. Most azon gondolkoztam, hogy – tisztelet a kivételnek- mennyire lehet árulkodó az, hogy hogyan készítjük az ételeinket, arra nézve, hogy milyen habitusunk van a szexben. Arra semmiképp nem vennék mérget, hogy a hüvelykujjuk hosszából, kezük méretéből-formájából valóban lehet következtetni a fiúk farok-méretére, vagy, hogy a Szűz jegyben született lányok csak élére hajtogatott ágyneműben tudnak elélvezni. A főzéshez való viszonyunkban azonban nemcsak a puszta vakvéletlenen múlnak a dolgok. Persze ez az értekezés semmi módon nem érinti azokat, akik életükben még egy rántottát sem ütöttek össze, rájuk valami más hasonlatot találok majd ki. A szűkebb, és belátom igen limitált környezetemben tett megfigyelések alapján viszont észrevettem, hogy van ebben a két dologban valami összefüggés.
Fűszerek a tálban, játékok az ágyban
Kíváncsi lennék, hogy ki mit gondol magáról, jelenlegi és múltbéli partnereiről. Mert hiszen vannak, akik rendszeresen, szinte rutinból főznek. Nem igazán térnek el a megszokott ízektől, jól bevált fogásoktól. Vannak, akik legalább ennyire ragaszkodnak a szakácskönyvhöz, mindent lépésről lépésre betartanak. Saját hangjukat, intuícióikat minden esetben alárendelik Stahl Juditnak vagy Jamie Olivérnek. A Váncsa iskola kicsit már más, ők a hozzávetőleges arányokat saját gusztusukra fogják beállítani, bátrabbak a fűszerezésben és nyitottak a kísérletezésre. Aztán vannak, akik pillanatnyi hangulatuktól vezérelten összevissza főznek, egy kis indiait gond nélkül kombinálnak az arab konyhával, mindezt persze jó magyar hozzávalókkal. Vannak, akik módszeresek, és mindenek felett igényesek az összetevőket és kivitelezést illetően. Vannak, akik elvannak a konyhában egyedül és vannak, akik csak társaságban képesek ételekről egyáltalán gondolkodni is. Vannak, akik a főzés minden pillanatát kiélvezik, mindent végigkóstolgatnak és vannak, akik rendre megfőznek, de közben „el is telnek az illatokkal”. Vannak tudatos és vannak ösztönös konyhatündérek. Vannak, akik nagyon adnak a fűszerezésre, de sosem igazán sikerül eltalálniuk az arányokat. Van, akit az ételeknek csak az íze izgat, és van, aki a színharmóniát tartja mindenek felett valónak. Vannak, akik körül úszik a konyha és vannak, akik ügyelnek arra, hogy főzés közben se legyen egy morzsa se a pulton. Napersze senki nem tartozik szigorúan egyik vagy másik kategóriába.
Én például időről időre változom. Volt olyan korszakom, amikor egyedül éltem, kis lakásban és sosem volt kedvem főzni, de még piacra menni sem, ami egyébként a gyengém. Van, hogy rámtör a kísérletezés, nézegetem a szakácskönyveket, a képek, receptek inspirálnak, persze ebből nem mindig sülnek ki a legjobb dolgok. Esetemben legtöbbször ráhangolódás kérdése. De azért emlékszem az egyetemi évek szűkös menüjére is, a menzafőzelékekre, a parízerre, és a sarki hentes sült kolbászára. Azt hiszem, ebből az időszakból nem is vonnék le semmi messzemenő következtetést a szexuális életemre, hacsak nem azt, hogy akkoriban négyen felváltva osztoztunk a koliszobán és persze így a heti ránk jutó intimitáson is. De most is alakul úgy, hogy a havi appanázst először a lakáshitel-törlesztésre költjük és csak utána megyünk a piacra, de ez nem feltétlenül jelenik meg a szerelmi életünkben. Hacsak akkor nem, ha ettől összességében időnként kicsit stresszesebbek leszünk és több időt kell, hogy munkával töltsünk, mint egymással.
Na, de ez az a pont, amikor igen komoly elméletembe túl sok (zavaró) tényező kerül, úgyhogy itt abba is hagyom az okoskodást. Kérem, hogy mindenki kedvére helyettesítse be a konyha, szakácskönyv, kóstolás, főzés szavakat az ágy, szeretkezés, erotika és ezek társaival, majd ha valaki észlelne hasonló párhuzamokat, kérem, haladéktalanul ossza meg velem!
egy barátnőm inspirációja a témára:
“A főzés számomra hobbi, kikapcsolódás és a kreativitásom megélése, felfedezése. Nem tudom elképzelni, hogy olyan egyszerű dolgokra áldozzam az időm, mint egy grízes, vagy mákos tészta elkészítése, mert ezekben számomra nincs kihívás és izgalom, és nem is szívesen eszem ilyesmit, maximum ha nagyon nincs más, de akkor is csak sok lekvárral. A gasztronómiai élménygyűjtést mindig agyban kezdem: megkívánok valamit, és elkezdem kombinálni a hozzávalókat, megtervezem, hogy milyen edényben készítem majd el, és hogy milyen ital lenne jó mellé. Ugyanígy szeretek a szexről álmodozni, tervezgetni a pózokat, a fehérneműmet, az újításokat, már azt is az aktus részének érzem, hogyha a partneremnek leírom, vagy elmondom a vágyaimat, szeretem ezt a mentális izgalmat. A beszerzésnél kell a nagy választék, ezért a sarki fűszeresnél nem szívesen vásárolok, nekem olyan hely való, ahol teret kapnak az ízek, az illatok és a színek, na meg persze a íváncsiságom, tehát a multik, és a piacok jöhetnek szóba. Ha főzni, vagy csak jót enni készülök, de nem találok olyan árut, ami minden szempontból megfelel az elképzeléseimnek, akkor inkább nem is kell semmi, jobb szívvel megyek haza üres kézzel, minthogy megvegyek valamit, ami éppen csak nem rossz. A langyos dolgokat ugyanúgy nem szeretem, mint a rosszakat. Ha viszont tökéletességekbe botlok, akkor képes vagyok sokáig gyönyörködni és válogatni, például a héten legalább három percig vizsgálgattam egy kartonnyi látszatra egyforma mandarinos zacskót, mert valami megkülönböztető jelet kerestem a gyümölcsökön, hogy tudjam, melyik az enyém. A tarkómon éreztem, hogy a körülöttem állok csont hülyének néznek, de ez nem akadályozott semmiben. A partnerválasztásnál is ez van, szeretek radarozni, és csak olyan valaki kell, aki ha besétál a képbe, elhomályosít mindenki mást maga körül, és szeretem a vonzó emberek szabálytalan egyediségeit.
Szex és szakácskönyvhöz konkrét ötletekért csak merészebb húzások előtt nyúlok, általában csak inspirációkat gyűjtök belőlük, de nem hagyom magam korlátozni, precíz meg végképp nem vagyok, sosem mérem sem a fűszereket, sem a behatolási szöget. Szeretem, ha valamire konkrétan megkérnek, a szexben is és a konyhában is, a pontos instrukciók izgatnak, amellett is, hogy vannak saját ötleteim, vagy valami csak úgy jön. A passzivitás, „a nekem mindegy, mindent szeretek”, hozzáállás viszont elkedvetlenít. Az új és a felfedezés mindig vonz, csak a kedvenceimet kívánom meg rendszeresen, de azokat még másnap hidegen és melegítve is, akkor is, ha kicsit vesztettek ízükből és állagukból, de tudom, hogy kívánni fogom őket az után is, hogy találkoztam velük ilyen állapotban. Attól függetlenül, hogy úgy szeretem őket, ahogy vannak, néha azért kombinálok rajtuk valamit, ami ha jó megtartom, ha nem vissza a régibe. Vannak örök szerelmek kajában is, partnerben is.
A főzést általában egy kis borral, vagy valami töménnyel kezdem (utóbbiból csak olyat iszom aminek nem csak alkohol íze van), hogy az érzékeim még jobban felébredjenek. Imádom a kezem alatt érezni az alapanyagokat, kipróbálni, hogy milyen az állaguk, a tapintásuk, sem a nyers hús, sem a nyers tojás nem taszít, nagyon ritkán használok kanalat a kevergetéshez (persze ha a cucc a tűzhelyen van, az más). Elég nagy koszt csinálok magam körül, de amikor alkotok egyszerűen nem szeretek kizökkenni azért, hogy el legyen mosogatva. Vágni is imádok, meg persze fűszerezni, és mindent minden állapotban megkóstolok, megszagolok, ugyanígy élvezem a testek, testnedvek illatát és érintését. Nem fogom vissza magam a főzés közbeni kajálással, csak azért, hogy az asztalnál többet tudjak enni, ha jó volt az út, akkor végül elég egy kis adag is ahhoz, hogy teljesen elteljek. Mint ahogy dugás közben sem a hosszas, monoton reszeléstől élvezek el.
Tudok teríteni, szépen enni, adni a látványra, van, hogy szex előtt is hosszan készülődök, hogy minden egyben legyen. De jó néha csak letépni a ruhákat, vagy kézzel nekiesni a kajának egy olyan partnerrel, aki szintén élvezi, hogy kicsit dzsuvásak leszünk. Enni társaságban szeretek, ha egyedül vagyok, be kell kapcsoljak valamit, hogy embereket érezzek magam körül, ugyanígy masztizáskor is szeretem, ha valakit, vagy valakiket nézhetek. A lezárásra két sztenderd verzióm van, nem igénylem a klasszikus levezetést, vagy a totális belustulás, vagy a teljesen másba kezdés, ez utóbbinál szeretek jóllakva, vagy orgazmus utórezgésekkel utcára lépni, és élvezni a kis titkot, hogy még mindig tart…
A szex-kaja téma közös hívószavai nálam tehát, az erős vágy a felfedezésre, a vadászat, az ízek, az illatok, anyagok… És nem utolsó sorban, szeretek a konyhában szexelni 🙂 ;-*”