Hányan vagyunk egy kapcsolatban? – kerekasztal beszélgetés | HVG Extra

4 thoughts on “Hányan vagyunk egy kapcsolatban? – kerekasztal beszélgetés | HVG Extra”

  1. Hát úgy látszik, hogy nem fogom megúszni, amit eredetileg terveztem, hogy a videó alá elkezdem beírni azt amit én mondtam és többségében kiszerkesztettek. Nekem is nagyon fura volt, hogy miért akarták hogy a beszélgetés ezt a kicsengést kapja, főleg, hogy volt sok kontra vélemény is. Az én olvasatomban a kerekasztal a vita színtere, de ez ebből a vágott anyagból totál nem jött át. Vagy lehet, hogy ez reflektálatlan és s szerkesztő valahol meg se hallja, ha nem az “ezekamaifiatalok” izét mondja valaki.
    Nekem biztos, hogy nem ez a véleményem. A szabálykövetés, norma és a lázadó, rendetlen mai “húszasok”, harmincasok kapcsán én például elmeséltem, hogy én is fontosnak tartom a szabályokat, hisz abból épül fel a világunk, de nem a reflektálatlan norma, minta és szabálykövetést sem a tekintélytiszteletet. Mi a gyerekünket úgy neveljük, hogy értse meg a szabályokat, igenis kérdőjelezze meg őket, akkor lesz képes navigálni a világban.

    A szingli léttel kapcsolatos vaskos fogalmazásokkal is gondjaim vannak, úgy mint az általánosításokkal is – kicsit az jött nekem is át, mintha a régi korok kapcsolatai misztifikálva jöttek volna elő és nem arról, hogy akkor sem voltak mások a kapcsolatok, csak mások voltak a társadalmi elvárások, például azzal kapcsolatban, hogy mit mondunk ki nyíltan és mit nem. Lehet, hogy a házasság szentségében sokan éltek együtt, de közben sokan baromi boldogtalanok is voltak, ugyanúgy félreléptek ésatöbbi. Én nem látok ebben olyan nagy változást. Mint ahogy a nagy liberálisnak tűnő szabados társadalmi kommunikáció ellenére ma is ugyanúgy vannak szerepelvárások – csak egészen más mechanizmusban működnek.

    – azt a mondatot is kivágták, ami szerintem nagyon fontos, hogy ma már van lehetőségünk önismeretet tanulni ezerféle forrásból és hogy én például a felnőtt léttel járó felelősséget megerősítőnek és felszabadítónak érzem és nem nyomasztónak. Bár a felelősség nem is nagy divat, de ha szóba kerül, akkor is mindig teher.

    nem néztem újra a videót, de lehet, hogy megteszem, hátha vissza tudom idézni a beszélgetést, mert ott szerencsére mindenkit hagytak érvényesülni. De végül a szerkesztői olló döntött. 🙁

  2. na jó, folytatom
    – visszakérdeztem, hogy miért nem ül az asztalnál tizenéves, ami fölött mindenki gyorsan tovasiklott. De miért is nem. Ez nem maga a beszélgetés, “csupán” a setting, de szerintem nagyon meghatározó, hogy mi lesz abból, ha “felnőttek” összeülnek és elkezdenek általános okosságokat mondani másik generációkról, miközben az fel sem merül, hogy akikről beszélünk, maguk is jelen legyenek a beszélgetésben… Lehet, hogy velem valami baj, de én következetesen igyekszem “I statementben” fogalmazni, és nem merem venni a bátorságot, hogy kijelentéseket tegyek a “mai fiatalokról” – lehet, hogy azért mert hétről hétre velük is dolgozom, személyes kapcsolatban vagyok igazi hús vér (és nem elképzelt) mai fiatalokkal? Nekem a kontaktus fontosabb. Furcsa, ilyen értelemben maga ez a beszélgetés is épp olyan, mint azok, akikről beszéltünk, elszigetelten, ahogy azt kritizáltuk a facebookon lógó generációknál. hmm(…)

  3. miért nem jelent nekem semmit, ha azt mondják, hogy ez a “generáció”? Van egyáltalán ilyen? Én nagyon sok közelséget, közös nyelvet találok emberekkel, de ezt sosem azért, mert egy generációban vagyunk. Az legjobb barátom például hetven éves… És nagyon sok emberrel semmilyen közösséget nem tudok vállalni a saját generációmból. Nem értem mi értelme nem konkrét, személyes kérdésekről beszélni ezek helyett.

Leave a Reply