HVG extra Pszichológia | 2012 november
A szex mindannyiunknak mást jelent. Helytől, időpontból, hangulattól, személyiségtől, partnertől függően mindig változik. Éppúgy lehet kaland, egy jó dugás, mint viszonzatlan szenvedély, elmélyült intimitás vagy spirituális egyesülés. Szexelhetünk vágytól fűtötten vagy megfelelési kényszerből; feszengve vagy bódultan, szenvedélyesen. A gyerekvállalást követően is különböző fázisokon megyünk keresztül: mást jelent szexről, párkapcsolatról beszélni közvetlenül a szülést követően, első vagy több gyerek esetén, friss vagy megállapodott kapcsolatban. Nincs értelme a szex különféle formái és fokozatai között rangsort felállítani, hogy melyiknek van abszolút értéke a többi felett. Saját szexuális működésünk megismerése ennél sokkal értelmesebb célnak tűnik. Erre van szükségünk, hogy felismerjük, és merjük megélni például a gyerekvállalást követő nyugalmi időszakokat. Amikor történetesen nem szexre, hanem egy kiadós alvásra, magányra vagy épp valami családtól független önmegvalósításra vágyunk.

Ezért kérdés az is, hogy gyerekekkel bővülve a párkapcsolat mennyi lábon áll még: milyen erőforrásai vannak, milyen más dimenziók „vehetik át” időnként a szex szerepét. Mennyire van közöttünk értő párbeszéd ahhoz, hogy – mondjuk a gyermekágy idején – szerelmetes párunk is – akinek a testében sem vágás, se hormonális vihar – átérezze és megértse, hogy mi is zajlik bennünk. Hogy a szexszünet számára se legyen fájdalmas lemondás. De közben neki is legyen joga megélni saját problémáit. Azt gondolom, ebben kell mindig megtalálnunk az egyensúlyokat. Az érzelmi intimitás, a szeretet, a közelség számtalan módon fenntartható, de ehhez az kell, hogy ne fészkelődjön kettőnk között a szorongás, hogy mégis mi van, ha a szex mégsem jön vissza. Ezt az energiát arra is lehet fordítani, hogy hogyan tudjuk a számunkra legteljesebb életet élni egy kisbaba, gyerekek mellett is.