Mérő Vera írása:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagyon szegény leány. Nehéz élete volt, nem tudott jobbat, elment egy időre pornózni. Később egy tehetségkutató versenyen kiderült tehetsége, és láss csodát: az X-faktor dobogóján végzett. Ez még nem egy igazi tündérmese, de a magyar realitáshoz képest nagyon is. Aztán elhívták ezt a lányt, Krasznai Tündét, hogy az Ország Házában a hozzá hasonló szegény gyerekek Karácsonyán énekeljen társaival, mikor is a tündérmese csúnya fordulatot vett, egy nagybajuszú öreg király hírét véve a lány múltjának jól elzavarta. Hogy is van ez? Mérő Vera írása.
Pár éve, egy társaságban bemutattak nekem egy lányt, mint kedves zenész-képzőművész barátom alkalmi vokalista dizőzét. Majd, egy perccel később, nagy titkosan a fülembe súgták: pornózott!
A lány amúgy nem tett rám mélyebb benyomást. Mégis felkaptam a fejem, mert bár addigra már egy fél könyvet írtam a témáról, kutattam minden aspektusát és szívesen beszélgettem róla gyakorlatilag bárkivel, valahogy mégis zavarba tudott hozni az, hogy valaki pornózott. Miért?
Ő maga nem kérkedett a dologgal, épp csak belső körön, finoman jelezte, hogy volt ilyen is. Nekem ez tetszett, mert így elméletileg akár elejét is vehette volna bármilyen visszás helyzetnek, szép megoldás. Azonban ezt mások felülbírálták suttogással és lesajnáló, mentségkereső hangnemmel. Ez zavart igazán, hogy a lányt – feminista szóhasználattal élve – tárgyiasították azáltal, ahogyan nagy tapintatosan kibeszélték: önkényesen tabusították a múltját, így szegregálva őt egy olyan közegben, ahova ismerősök és barátok közé, beszélgetni és egy pohár bort meginni jött.