“Amíg az ember bírja energiával, érdemes kihozni mindent a szexből, mert idővel a kútból elfogy a víz, és összeszárad a gém is, és akkor már késő bepótolni, ami addig kimaradt – ez az egyik tanulsága Sós Ágnes Szerelempatak című dokumentumfilmjének. És ha a film szereplői mondják, nekik el is lehet hinni: nyolcvan-kilencven éves, egy erdélyi magyar faluban élő férfiakról és nőkről van szó. Ők beszélnek a szexen, a birkanyíráskor a bokorban vagy a rettegett nászágyon folytatott “hengergőzésen” keresztül sok mindenről, de leginkább a szerelemről.” tovább a cikkhez

Nagyon megörültem Sós Ágnes filmjének. Sajnos lemaradtam az amsterdami vetítésről, de várom, hogy lehozza az HBO. A filmről látatlanul is Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című könyve jutott eszembe és amilyen gondolatokat bennem ez anno ébresztett:

“A szex valójában egy bámulatosan sokszínű játéktér, ami számtalan lehetőséget adhat felnőtt életünkben a felfrissülésre, megújulása, önismeretre vagy épp spirituális mélységek és magasságok bejárására. Lehet, hogy nem kellene ennyire komolyan vennünk? Vagy máshogy kellene komolyan vennünk? Nem esnék abba a hibába, hogy a népi kultúrát valamelyest szabadabbnak, szókimondóbbnak mondanám, de nagyon megtetszett az a hengergőzés elnevezésű, házaspárok közötti székelyföldi erotikus népszokás, amiről Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című könyvében olvastam. Szabad volt meghöngöríteni a menyecskét. Mikor elhöngörögtünk má tovább, 5-8 métert, akkor má odanyúlt az ember, hova kellett. S ő alig várta, hogy oda nyúljanak. Ez az első látásra különös „szexorgia”, már már féktelen társasági, közösségi erotikus játék Csíkszentdomonkoson egyértelműen a vegetáció gyarapodására irányul, csak azok vehetnek részt benne, akik a juhtartásban valamilyen szempont szerint csoportosulnak. A csíkszentdomonkosiak szokása három napig tart amiből kettő a munkára fordított, a többi pedig lakomára. Ez utóbbin 25-30 pár vesz részt, férj és feleség. A mulatozás helyszíne a falun kívülre esik és erotikus tartalma van. Egyes helyeken az asszonyok kifejezetten erre az alkalomra színes bugyikat készítenek, más helyeken nem vesznek fel ilyenkor bugyit. Senki nem höngörgőzik a saját feleségével. A höngörgőzésre indulás felkéréssel, mint a táncba, úgy kezdődik, a pár összekapaszkodik, a földre fekszenek és együtt gurulni kezdenek. Ezen a napon a játék szabad volt. Csíkszentdomonkoson a nyílt erotikus játék csúcsa, hogy egy bizonyos hengergőzési idő után, amikor a férfiak, nők erotikus kedve fokozódott és az egymással szembeni restellkedés már-már eltűnődben volt, akkor a férfiakat kiállították gatyaszemlére, hadd lássák, „ki élvezett el”. És ezt a játékot estig eljácodták, „lelkendeztek, örvendeztek”, amikor befejezték.

Ennek a népszokásnak megvan a maga termékenységre, mezőgazdasági munkára vonatkozó rítusa, engem azonban az ragadott meg, hogy a közösségi életben ilyen nyíltan megjelenik az erotikus játék. Ilyenkor az embereknek – akárcsak a karneválok, farsang idején – lehetőségük van a társadalom által is elfogadott módokon kikacsintani a házassági kötelmek alól. Van ebben valami felszabadult  őszinteség. Mint amikor Clarissa Pinkola Estés szemérmetlen istennői kapcsán beszél az erotika, a szexualitás olyan oldaláról, ami a nevetéssel rokon. A belsőből, a hasból jövő beszédet, az igazmondást, a féktelen nevetést, a felélénkülést szolgálja. Amire, ahogyan a játékra is szükségünk van, szükségünk lenne azután is, hogy gyerekeink megszülettek. A kor előrehaladtával nem csökken a szeretet, figyelem iránti igényünk, nem feltétlenül csillapodik szerelmi vágyunk, szenvedélyünk sem. Sokan szeretünk játszani, izgulni, kalandokba bocsátkozni, az élet pezsgését érezni monoton rutinjaink mellett. Ezt a fajta izgalmat próbálják szimulálni a romantikus és akciófilmek, de azért az mégsem az igazi. Huszonakárhány éves lehetettem, amikor megtudtam, hogy a nagymamámnak idős korában volt egy szerelme. Mindketten hetven évesek is elmúltak már, a férfi családos ember volt, a nagymamám egyedülálló, nyugdíjas. Nagymama. Ez a férfi olyan gyönyörű leveleket írt neki, hogy huszonévesen is elirigyeltem tőle. Nem tudom, mi lehetett közöttük, ez titok volt. Engem viszont nagyon izgatott, mert olyan jó volt unokaként egy kicsit bekukucskálni a nagymama szerep mögé és elképzelni, hogy ő is szerelmes, ne adj isten erotikus vágyakat is megél.

Egészen változatos életútjaink vannak, amik vagy nyíltan zajlanak vagy titkokkal, elhallgatásokkal. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bár ideális lenne minden érzésünket mindig felvállalni, mindig tiszta lappal játszani, nem csalni és nem lenni megcsalatva, az élet mégsem mindig ad lehetőséget ezekre a „tiszta” megoldásokra. Van, amikor helye van a hallgatásnak, a titoknak is. Változunk, érünk, mélyülünk, aztán egy élmény hatására negyven-ötvenévesen lehet, hogy ismét kajla kamaszok leszünk, szerelmesek, felelőtlenek. És ez így van jól. Mi ebből az, amit át tudunk adni a gyerekeinknek? Talán, ha látják, ha megérzik ennek a mozgásnak a finom dinamikáját. Azt, hogy hiába is fáradozunk, nincs egyetlen „rendes” felnőtt életút sem. Ha valami, ennek a mítosznak a fenntartása tökéletesen értelmetlen.” (részlet a Nő, anya, szerető című könyvből)

I am looking forward to it:

Love and desire fill the minds of villagers in a Hungarian speaking village in Transylvania, Romania, even in their old age. Time has stood still here, and although most of the village’s inhabitants are elderly, they are refreshingly young at heart. Feri, for example, is an incurable romantic. Way past his 80th year, he’s still making moves on the village’s 25 widows – although he claims that only two or three of them are really worth the effort. And the women speak plainly when sharing their most intimate thoughts and dreams to the camera. Their tragicomic tales prove the ancient game of love and romance is still being played in this remote village, with its aura of bygone days. An elderly woman rolls meatballs in cabbage leaves as she recalls her wedding night, which came to an abrupt halt when her groom sank through the rickety bed – before anything could happen. Towards the end of the film, we see the women rolling sideways down a hill, slightly hindered by their round bosoms. They are young once more. – See more at: http://www.idfa.nl/industry/tags/project.aspx?ID=0c3fe47c-90ff-4e2f-b81f-e6da4f2f6e44#sthash.GysdNuIV.dpuf